NASCARblog

Mindössze egy nem túl sikeres teszthét és egyetlen ARCA futam elég volt ahhoz, hogy Danica Patrick a Sprint Kupa előszobályában találja magát. Mintha eleve ez lett volna a terv, netán a szerződés záradéka, hogy szinte egyből a nagyok között versenyezhessen. A Danica tehetségét kétlők, esetleg a lehetőségért már évek óta küzdők kedvéért, mintegy a figyelem elterelése képpen, pedig beiktattak egy-két alsóbb osztálybéli kitérőt. Ja, hogy nem is így történt? Patrick tulajdonképpen sokkal több, mint egy temperamentumos marketing arc?

A képességei szerint egyáltalán nem így van. Eddigi öt IndyCar-os szezonjában egy győzelmet szerzett egy olyan versenyen (Motegiben), ahol a pittaktika és az autók fogyasztása volt a győzelem kulcsa. Egy olyan érában, amikor Danica átlag férfi pilótákhoz képest 30 kilogrammal kisebb tömege előnyt jelentett a tankolásnál. Az eredmények alapján, ha nem lenne média jelenség - csak egy a kéttucat Indy-ben szereplő férfi pilóta közül, aligha állnának sorban a szponzorok a trélere előtt.

Egy biztos: hisztéria, médiavihar, rajongók és gyűlölködők hada követi minden lépését, bármerre jár is.

Ebben a süppedős mocsárban pedig könnyen nyomát veszíthetjük a többi női pilótának. Akik ugyan nem vetkőznek, talán nem is elég csinosak, de nap, mint nap kimennek a pályára egy hímsovoniszta világban, ahol csak akkor érvényesülhet egy nő, a teljesítményén kívül mással is felkelti a férfiak figyelmét.

Persze abban nem lehetünk teljesen biztosak, hogy Amerika két legpiacképesebb pilótája (Patrick az Indy, csapattulajdonosa, Dale Earnhardt Jr. pedig a NASCAR legjobban eladható arca) együtt, a sportág jövője szempontjából fontos marketingerőforrásokat meglovagolva csak pozitív hatással lesz a NASCAR-ra. Mert a szakágnak nem csak reklámarcokra van szüksége, minőségi utánpótlásra is. De az elmúlt hetek történése pont arra világítanak rá, hogy a Danica-gépezet, akarva, akaratlanul, de eltiporja az összes többi női pilótapalántát. Az ARCA közvetítés is hosszas Danica-interjúvel indult, a szokásos futam előtti analízis helyett, épp hogy nem maradtak le miatta a rajtról.

Nem feltétlenül a többi médiakedvencre gondolok, akik eddig szintén nem csak képességeikkel harcolták ki maguknak a reflektorfényt - Leilani Munter és Milka Duno még Danicanál is kevesebbet mutatott -, hanem azokra a fiatal, tehetségkutató programokból kikerült lányokra, akik az ARCA különboző divízióiban próbálnak érvényesülni, figyelem hiányában eredménytelenül.
 
Patrick, Munter és Duno mellett bizony hét másik hölgy is részt vett a decemberi és januári teszteken, a promóciós sajtótájékoztatókon még sem kaptak túl sok figyelmet. Pedig volt, aki jobban szerepelt a sztároknál.

Ott volt Ali Owens, aki 2009-ben a 20. lett az ARCA-ban 2 top10-es eredménnyel, úgy, hogy a szerződése csupán a teljes szezon felére garantálta a részvételt. 2010-re újra csak limitált lehetőségre számíthat az ARCA-ban, ámbár szóba került pár Camping World részvétel is.

Ott volt Amber és Angela Cope, a jelenleg is aktív veterán pilóta - egykori Daytona 500-as győztes - iker unokahúgai, akik többek között a late-model-szériákban versenyeznek. Nagybátyjuk szerencsére lehetőséget tud számukra biztosítani a Stratus Racing Group Inc.-nél.

Ott volt Jennifer Jo Cobb, aki a Nationwide-ban, az ARCA-ban és Camping World-ben versenyez már évek óta. Szponzorok nélkül, kis csapatoknál. Számára jó hír, hogy 2010-re sikerült elegendő pénzt gyűjtenie egy teljes szezonra, és mivel a Cirlce Bar Racing - Rick Crawford istállója - leépítette a 10-es pick-up csapatát, Cobb megvásárolhatta azt.

Ott volt Alison MacLoud, akit csak a "legtöbb futamot nyert pilótaként" emlegetnek az USAC Midget kategóriában. A Ford Racing pilótafejlesztő programjából került ki. A 21 éves tehetség persze nem gondolkodhat olyan távlatokban, mint Patrick, de ha szerencséje van 2010-ben a ARCA mellett a kanadai NASCAR-ban is kaphat állást.

Ott volt Michelle Theriault, aki az egykori Busch East-ben (mai nevén K & N Pro Series East) a 13. helyet szerezte meg 2007-ben. Azóta Cope támogatásával a Camping World-ben próbálkozik.

Ott volt Jill George, aki a NASCAR Drive for Diversity Program-ból került ki. Ez a program kisebbségi illetve női pilóta palántákat és csapat szerelőket támogat, nevel Amerikában. George, aki civilben biológia és kémia végzettségű, és csontkovácsként dolgozik évek óta versenyez a Deery Brothers, a WDRL, a World of Outlaws és a Lucas Oil Dirt Late Model-szériákban.

Nők, akik talán sosem kapnak majd lehetősgét, hogy a NASCAR-ban mutathassák meg, mire képesek. Ha még is, szinte száz százalék, hogy nem egy elit csapatnál. Mint Danica, aki azonnal a

Nationwide egyik legerősebb, legjobb támogatottságú istállójánál páváskodhat.

Juan Pablo Montoya, Dario Franchitti, Jacques Villenueve, Max Papis vagy Sam Hornish Jr ellenben, hiába érkezett sokkal potensebb eredményekkel a forma autók világából, nem fútta őket a "szél" az elitbe. Montoya és Hornish kivételével mindannyian bele is buktak.

Patrick ARCA bemutatkozása egy hatodik hellyel ért véget, és mivel volt egy mentése, ami nő létére meglepően jól sikerült, egyből át is nyergelhetett a Nationwide-ra. Ahol nem lesz egyedül, a 43-as mezőnybe sikeresen kvalifikálta magát Chrissy Wallace is, a középső Wallace-tesó, Mike lánya. Danica árnyékában nem csoda, ha ez már nem is szenzáció.

Tegyük hozzá, nem volt kvalifikáció. Az eső közbeszólt, így nem tudjuk meg, hog a két hölgy miként futott volna az edzésen. Persze Danica csapata (JR Motorsports átvette a 11-es CJM pontjait) a tavalyi tulajdonosi pontak alapján biztos résztvevő volt.

 A RAJTLISTA